Nem mintha lettek volna kiforrott álmaim, milyen is lesz az életem ha gyermekem lesz. És biztosan roppant naiv is voltam, vagyok. De az az igazság, hogy soha nem képzeltem volna…
…hogy ennyire nehéz lesz a szívemre hallgatni, hogy azt érzem majd, amit a világ vár tőlem, hogy hogyan nevelem a gyerekem, az totális ellentétben lesz azzal, hogy én mit érzek, hogyan kellene nevelnem a gyerekem.
…hogy mikor olyasvalakinek mesélek a gyerekemről, aki nem ismer minket eléggé találkozhatok majd sajnálattal, félelemmel, lenézéssel is.
…hogy emberek, akik a gyerekemet egyszer, maximum pár órára látták, súlyos és száraz mondatokat írnak majd le arról, hogy a gyerek mennyi mindenben tér el a normálistól, és mi az a pár pont, ahol megüti a kortársai szintjét.
…hogy ezen írások, melyek egy nem természetes helyzetben születnek, olyan emberektől, akik mit sem tudnak a gyerekről, csak elkapnak egy (esetleg pont nehéz és rossz) pillanatot, hatással lehetnek a jövőjére.
…hogy óvodavezetőktől megkapom, hogy rossz anya vagyok, hogy a gyerekem egy szerencsétlen fogyatékos, akinek az élete egy nagy nehézség lesz, hogy nincs helye egy összeszokott csoportban, hogy félnek tőle, hogy ő csak egy gond.
…hogy több óvoda kerítésének tövében is ülök majd remegve a sírástól, a megalázottságtól, a tehetetlenségtől, a reménytelenségtől.
…hogy emberek, akik nem ismerik ezt a gyereket, egy szó hallatán eldöntik milyen is ő, és eldöntik, hogy ez nem elég jó.
Egyetlen dolgot tehetek. Hiszek a lányomban és hiszek még és hiszek addig, hogy az már nevetséges és őrült. Mert én látom őt igazán. És a családja és azok az emberek akiket a bizalmába fogad eléggé, hogy megmutassa, milyen is igazából, megmutassa a színeit, a szavait, a világát.
Mert most még ezeket a neki célzott pofonokat felfoghatom én, de eljön az az idő, amikor már neki adják közvetlenül. És csak remélni tudom, hogy tudtunk neki adni elég bizalmat, szeretet, hitet, hogy bízzon és higgyen magában, hogy szeresse eléggé önmagát. És tudja azt, hogy kik azok, akiknek a véleményét meg kell hallania és kik azok, akikét nem szabad elhinnie. Hogy tudja, lesznek majd emberek az életében, akik elégnek, jónak találják majd őt, úgy ahogy van. Hogy tudja majd, hogy nem kizárólag neki kell változnia, nem kell azzá válnia amit egy rettegő, önmagát nem szerető világ látni akarna.
Szivárványszemüveg 